Egy tervből 0,2 mm-es rétegek sora.

A tervezőben megadott értékek számok: átmérő, vastagság, az előlap egyes részeinek mintája, a peremminta, a színek, a mag. A tervező ezekből alakítja ki azokat a formákat, amelyeket a nyomtató felépít.

A test letört szélű korong. Ha magot választott, a közepén zseb marad. A minták lapos körvonalak, és beágyazásként vágódnak a felületbe.

A nyomtató úgy épít fel egy alkatrészt, hogy olvadt műanyagot rak le, egyszerre 0,2 mm-t. A 3,4 mm-es zseton 17 réteg. A 4. ábra mutatja őket.

Négy réteg adja az alsó héjat, 0,8 mm. Kilenc réteg veszi körül a magzsebet, 1,8 mm. További négy zárja le felül, 0,8 mm.

A standard mag egy fémkorong egy Ø25,2 × 1,8 mm-es zsebben, a zseton közepén. A nehéz mag Ø27,8 × 2,0 mm-es zsebben ül.

A nyomtató megáll, amikor a zseb nyitott. A korongot kézzel helyezzük be, a nyomtatás folytatódik, és a felső héjat a korong fölé építi. A zseb mindkét oldalán a héj legalább 0,6 mm, így a mag be van zárva.

A mag viszi fel a zsetont kb. 5 g-ról kb. 10,3 g-ra.

A nyomtató nyomtatás közben filamentet vált. Így kerül szín a zsetonba festék és matrica nélkül. Az előlapon az utolsó két réteg, 0,4 mm, hordozza a mintaszínt, és a felülettel egy síkban van.

A peremnek saját beágyazása van, 0,6–1,5 mm mély, a szélétől befelé mérve. Egy zseton legfeljebb három színt használhat. A nyomtató négy tekercset tart, az egyik hely szabad marad a cserékhez.

Minden szettet kézzel ellenőrzünk és csomagolunk, mielőtt elindul.

Számítson 0,2 mm-es rétegvonalakra a peremen, és ±0,3 mm-en belüli méretekre.